Mészáros László: Sikerre születtem 1. fejezet második része
Ez a könyv érdekes lehet! Egy könyvesboltban beleolvashatsz, átlapozhatod, de hol nyitod fel? Segítünk. Bejegyzés sorozatunkban minden fejezetből közzéteszünk egy-egy bekezdést, részletet. Vásárlás előtt olvass bele:
Apám látta a kommunista diktatúrát, de nem adta be derekát a politikának, így reakciósnak nyilvánították. Egyik éjjel megjelent egy nagy teherautó a házunk előtt, négy géppisztolyos katonával, akik jóformán betörtek a lakásunkba, meg sem várták, amíg kinyitjuk az ajtót: „Le vannak tartóztatva, szedjék össze a holmijukat! Innen ki vannak tiltva. Minden, amijük van, itt marad.” Ezt parancsolta az egyik ávós……
Telt-múlt az idő, és édesapám mindig biztatott: „Csak csináld, dolgozz keményen, légy becsületes, majd csak kifizetődik!” Nagyon sajnálta, hogy a sors ilyen szomorú fordulatot hozott az életünkbe, de erről ő a legkevésbé sem tehetett. Mindig csodálattal gondolok rá. Ő, aki annyi mindenen ment keresztül, ahelyett, hogy összeomlott volna, erőt öntött belénk, hogy tartsunk ki, higgyünk Istenben, legyünk megfontoltak, óvatosak, de soha-soha ne adjuk fel. Ez hatalmas erőt adott nekem…..
A határt szigorúan őrizték. A határőrök a határszélen járkáltak föl-alá 24 órában. Hatszáz méterenként őrtornyok álltak, távcsöves, felfegyverkezett katonákkal, akik egyfolytában azt figyelték, ki akar átszökni……. A dupla, tüskés drótkerítés előtt egy hetvenöt méter hosszú határsáv terült el, amit magas fű takart, és ahol aknák, robbanóanyagok voltak eldugva a földbe, összekötve egy szabad szemmel láthatatlan dróttal. Ha a drótot valaki megrúgta vagy beleakadt, az akna fölrobbant. A füves határsáv előtt volt egy másik, úgy ötven méter széles rész, amire nagyon finom földet szórtak, majdnem úgy nézett ki, mintha homok lenne…..
Amint megérkeztünk ahhoz a bizonyos füves sávhoz, ami az első veszélyzóna volt, egymásra néztünk, hogy ki legyen első, ki teszi meg a kezdő lépést az aknamezőn. Mert ha valaki sikeresen túljut az aknákon, a többiek már mehetnek utána. Én már akkor is vezetőnek gondoltam magam, és rögtön vállalkoztam a feladatra…. Nem tudtam, hogy mi van előttem, alattam, s azt sem, hogy mikor érintem meg véletlenül az említett drótot, vagy mikor lépek rá egy aknára. Végre, teljesen leizzadva, remegve elértük a drótkerítést. Ott viszont ledermedtünk, mert nem vettük számításba, hogy a két kerítés közötti sávot hívták halálzónának. Ha valaki odatéved, az halál fia…..
Előző rész: Életem egyik legmeghatározóbb korszaka
Következő rész: 2. fejezet: Megérkezem Amerikába
Elérhető angol nyelven is: Legacy of a Refugee / Amazon.com